Egy kis történet a nagy takarításról.

Van egy műterem szobám az emeleten amiben mindig rendetlenség van. Nagy szoba tele mindenféle szekrénnyel , egy nagy asztaleggyüttessel meg mindenféle papirok .Több mindent szoktam csinálni benne: olajfestményeket amikhez vásznak meg olajfesték kellenek. Egy sarokban van az álvány amin ezeket a képeket festem. Szoktam ide-oda vinni képeket a raktárszobába.Meg tussal festeni kalligráfiákat meg figurákat. Ahhoz az asztalt használom. Igazábol nagyon nagy rendetlenség van a szobában. Elöször mindig nagytakarításokat végeztem mindent szépen a helyére tettem. A képeket vissza a szekrénybe meg a papirokat. A ceruzákat külön a helyükre. Végül minden a maga polcára.
Az igazság az , hogy nehéz volt mindent felyben tartani hogy mi hol van. Hiába volt tökéletes rend akkor sem találtam meg mindent.
Mi akkor a megoldás?
Az találtam ki ,hogy csak ott takarítok ahol éppen dolgozom.Igazábol nem is takarítás hanem a munka hely előkészítése volt.Ha olajjal festettem akkor a szobámnak azt a részét raktam rendben ahol olajjal festek. Oda vittem az olaj festékeket meg a vásznakat. Ha tussal festettem akkor az asztról pakoltam el a cuccokat , hogy rá tegyem a nagy papírt. Nem zavart hogy az olajfestős helyen rendetlenség volt mert tudtam , hogy nem kell most ott dolgozni. A kész képeket persze vittem a raktárszobába meg a szekrénybe.
Még mindig rendetlenség van a szobámban.